BABABARÁT JÁTSZÓHÁZ ÉS FEJLESZTŐKÖZPONT

A taktilis érzékelés a bőrfelületünkkel történő ingerfelvételt és ismeretszerzést jelenti. Ide tartozik az érintés, nyomás, fájdalom, hőmérséklet, forma és súly észlelése, tárgyak e tulajdonságainak megtapasztalása a bőrrel való érintkezés, kézbevétel, megtapogatás által.
Ez a legősibb érzékelési forma, amely a magzati élet során a legkorábban alakul ki. A bőrnek nagyon szoros a kapcsolata az idegrendszerrel, hiszen egyazon csíralamezből – kezdeti sejtcsoportosulásból alakultak ki.

Éppen ezért az egész bőrfelületünket tekinthetjük az idegrendszer kültakaróra kihelyezett meghosszabbításának. Az anyaméhen belül a magzatot folyamatosan körülöleli egy kellemes, langyos közeg, a magzatvíz – folyamatosan impulzusokat küldve a kialakuló és fejlődő idegrendszernek.

A bőrérzékelés a születés után is fontos szerepet tölt be a gyermek fejlődésében. A legkorábbi tapasztalatokat ebben az időszakban a gondozási tevékenységek során szerzik a babák. Az öltöztetés, pelenkázás, fürdetés és különböző simító érintések kapcsán szereznek információkat saját testük alakjáról, határairól.

Ezek a korai élmények  nagy értékben segítik a későbbi tapasztalatokkal együtt a testkép, testséma, testtudat formálódását. A taktilis érzékelés fontosságát érzékelteti, hogy köztudottan jobbak az életben-maradási esélyei azoknak a kis súllyal született koraszülötteknek, akiket a nap túlnyomó részében az édesanya meztelen bőrére fektetnek és úgy hordoznak. Ezeknek a babáknak javul a hőháztartásuk, keringésük, anyagcseréjük; ezzel párhuzamosan az édesanyának hamarabb beindul a tejtermelése és nagyobb eséllyel tudják babáikat a későbbiekben szoptatni. A módszer lelki hatása sem lebecsülendő, hiszen a  súlyos pszichés és fizikai sokkon átesett édesanyák  testi-lelki gyógyulását is elősegíti ez a szoros  kontaktus.

A változatos bőringerekre az egészségesen született és fejlődő babáknak is szükségük van. A pelenkázások, öltöztetések, fürdetések idején simítsuk végig babánk egész testfelületét a fülcimpákat, könyökhajlatokat, ujjacskák közeit sem hagyva ki. Amint egy kicsit megerősödtek, 1-2 hónapos kortól rendszeresem „maszírozhatjuk”, tornáztathatjuk is őket.

A technikának nincsenek kőbe vésett szabályai. Alap szempont azonban, hogy a mozdulatok lágyak és lassúak legyenek. Közben folyamatosan beszéljünk, énekeljünk neki, legyünk  kölcsönös kapcsolatban – fontos, hogy  a baba ne legyen fáradt és élvezze a közös játékot. Amint már a „kenguru” módszer kapcsán is említettem, a taktilis ingereknek nagyon jelentős szerepe van a kölcsönös kötődés kialakulásában és a bizalom erősödésében.

A fejlődése során a csecsemő más érzékszervei mellett (szem, fül, orr, egyensúlyszerv) a tapintása útján is igyekszik megismerni a világot. Mindent megfog, megtapogat, sőt, még a szájába is vesz tárgyakat. Lehetetlen a különböző érzékszervek útján szerzett tudást mesterségesen a részeire bontani.

Egyértelmű azonban, hogy a tárgyak megtapogatása során a külvilágról szerzett tudás beépül a szókincsbe, hozzájárul a nagymozgások és a kézügyesség fejlődéséhez; ennél fogva az ismeretek agyi feldolgozása és összerendeződése során pedig a magasabb szintű gondolkodási folyamatok nélkülözhetetlen eleme.

Annak érdekében, hogy gyermekünk minden szempontból harmonikusan fejlődjön, adjunk minél több lehetőséget környezete szabad megtapasztalására. Már a kiságyába is tehetünk különböző anyagú és felületű tárgyakat (természetesen ezek legyenek mindenkor biztonságosak). Amint többet mozognak – kúsznak, másznak – hagyjuk őket bátrabban különböző tereket megismerni a lakásból. (Legyen módjuk megtapasztalni, mennyire más mozogni a saját hapi-tapi szivacsán, mint hálószoba puha, süppedős szőnyegén, esetleg a konyha keményebb, csúszósabb és hűvösebb kövén.) Engedjük nyugodtan, hogy kezével is belenyúljon az ételbe, hogy anyával együtt dagaszthassa a süteménynek való tésztát, hogy segíthessen kivenni a mosógépből a még nedves ruhát, hogy az udvaron is felvehessen kavicsokat, csigákat, hogy esős napokon megfelelő öltözetben sarazhasson, vagy pocsolyázhasson. (Természetesen mindenkor ügyelve a kicsi egészségére és a higiéniai szabályokra.)

A taktilis fejlesztésnek már 2-3 éves kortól kezdve legyen része a változatos kézműves technikák megismertetése: festés ujjakkal, tenyérrel, különböző anyagokkal különböző sík-és térbeli felületekre, pecsételés terményekkel, gombok- magvak külön-válogatása, csipeszezés…

Sokáig sorolhatnám, de feltételezem az olvasó ezerszer leleményesebb nálam. Legyünk bátrak és kreatívak! Hajrá, kalandra fel!