BABABARÁT JÁTSZÓHÁZ ÉS FEJLESZTŐKÖZPONT

Köztudott, hogy a gyermeki lét alapvető tevékenysége a játék.  A játék által fejlődik a gyermek észlelése, mozgása, gondolkodása, kreativitása, személyisége. A játék belső motiváció által indított tevékenység, ennek következtében a gyermek szabályozza tartalmát, intenzitását, kezdetét és végét. A gyermek belső motivációjából fakadó játék nem fárasztó számára.

A játék-tevékenység örömöt és egyfajta kielégülést okoz. Fontos megjegyezni, hogy a játék nem csupán a gyermekkorra jellemző, végigkíséri az embert egész élete során, természetesen a jellemző játékformák életkoronként változnak és az évek előrehaladtával az egyén egyre kevesebb időt tölt vele.

Jogosan vetődik fel a kérdés: Melyik életkorban mit vegyünk a gyermekünknek, és egyáltalán:

Mitől „jó”egy játék?

Nagyon fontos, hogy az életkornak megfelelő játékot válasszunk. Mindenkor az éppen fejlődő készségeket kell a játékokkal megtámogatni. A mozgások fejlődését kezdetben labdával, kismotorral, futóbiciklivel, később ugrálókötéllel, tollaslabdával ösztönözhetjük. A beszéd fejlődésekor mesekönyvekkel, játék-hangszerekkel segíthetünk, melyekkel ritmizálva a közösen énekelt-mondogatott versikéket ismételgethetjük.A szociális készségek fejlődésekor szerepjátékra alkalmas játékokat, a logikus gondolkodás fejlődése idején logikai és társas, vagy stratégiai játékokat választhatunk. Természetesen ez a felsorolás csak ötletszerű, a játékboltok zavarba-ejtően gazdag kínálata mellett nem is próbálkozhatok mással.

A második szempont, hogy a játék aktivitásra, gondolkodásra ösztönözzön. Adjon változatos lehetőséget a különböző készségek és a kreativitás fejlődésének.  A „ jó” játék  nem túlságosan konkrét.  Lehetőséget ad arra, hogy a gyermek változatosan, aktuális motivációjának megfelelően építse be az eszközt a játékába.  Láttam már gyerekeket nagyon kreatívan játszani környezetük mindennapi tárgyaival: bútorokkal, papírdobozokkal, párnákkal, takarókkal, szívószálakkal, kavicsokkal, gesztenyékkel, stb. Természetesen a boltban kapható játékoknak is meg van a maguk értéke.

Nehéz lenne ebben a cikkben felsorolni mindazokat, amelyek véleményem szerint jó szemléletűek, inkább kiragadnék néhány példát. A babák közül kisebb korban mindenképp a textil babákat részesíteném előnyben. Rendelkeznek mindazokkal a tulajdonságokkal, melyet egy babától elvárunk: bájos, kedves arcú, babusgatható, szerethető.

A konstrukciós játékok általában nagyon hasznosak. Jók a hagyományos fa és egyéb műanyag építőkockák és mai modernebb változatai is.  Az építőjátékok gyártói egyre több figurával és kiegészítővel igyekszenek a gyermekek vágyakozását felkelteni a termékeik iránt. Ami egyik szempontból izgalmasabbá teszi a játéktárgyat, más szempontból azonban csökkenti a gyermeki kreativitás lehetőségét.  Gondoljunk bele: a gyermekek általában csak azt az egy épületet, járművet, figurát alkotják meg belőle, amit az építési kalauz megmutat, pedig a gyártó eredeti gondolata éppen ennek ellenkezője volt: a színes elemek felhasználásával a variációs lehetőségeknek csak a gyermek kreativitása, vagy annak hiánya szabhat határt!

Ezzel szemben a „rossz” játék túl konkrét.  Komplexitása miatt kevés aktivitás mellett is hosszasan leköti a gyermeket (nyomógombos villogó-zenélő játékok, okos-telefonon, tableten a gyerek által is könnyedén betölthető mesefilmek, elemes járművek, stb.)  Ebbe a csoportba sorolom a rajzfilmes mesehősöket formázó figurákat is, mert túlzott konkrétságuk miatt nem adnak lehetőséget a gyermeki fantázia szárnyalásának – általuk csak az adott mesék játszhatók el. Egy konkrét, filmbeli mesehős nem lehet egy szerepjáték során a vadász, vagy a királyfi, ahogy egy sellőlány sem helyettesíthető az anyuka a szerepébe.  Még tovább megyek: a szőke, csodás alakú babákat is a “rossz” játékok közé sorolom az előbb említett okok miatt, sőt nem is tartom igazi babának, hiszen semmit nem lehet vele játszani, amit egy valódi babával szokás. A babázás az anyai tevékenységek utánzásával segíti a kislányok nemi identitásának fejlődését.  A babát dédelgetjük, öltöztetjük, pelenkázzuk, etetjük, ringatjuk, elaltatjuk, babakocsiban tologatjuk, stb. Mindezt ővele nem lehet, hiszen egy felnőtt nőt mintáz, aki alakjával, ruháival, menő cuccaival pózol, mindezek mellett a gyermek ízlését és vágyait egy irreális, a valóságtól elrugaszkodott irányba tereli – megmérgezve ezzel a gyermeket a fogyasztói társadalom alapvető késztetésével: „Sohasem elegendő az, amivel rendelkezel. Ami nem a legújabb, az már nem elég jó és menő. Csak az tehet igazán boldoggá, ha mindig kielégíted legfrissebb aktuális vágyaidat.”

A „rossz” játék monoton, fantáziátlan, testi és szellemi ellustulást eredményez, nem aktivizál, kevés lehetőséget ad a társas interakciókra. Ha ezeket a szempontokat figyelembe vesszük, magunk is könnyedén eldönthetjük, hogy az általunk kiválasztott játék melyik csoportba tartozik.

Végül felsorolok 10 játékot, mely véleményem szerint egyetlen gyerek-szobából sem hiányozhat: labda, baba, autó, építő kocka, ritmus-hangszerek, bábok, mesekönyvek, szerepjáték eszközei (főzős, boltos, szerelős, kalózos), kézműves eszközök, társas-játékok (+ sakk, kártya, logikai játékok). Az okos-telefont és a tabletet szándékosan nem említettem.

Még egy megjegyzés: nem elegendő, hogy gyermekünk jó játékokkal rendelkezzen. Tanítsuk is meg vele játszani! Ez közösen eltöltött időt, kellemes perceket eredményezhet az egész család számára.