MILYEN KÖVETKEZMÉNYE VAN, HA A GYERMEK MOZGÁSFEJLŐDÉSÉNEK FOLYAMATÁBÓL KIMARAD A KÚSZÁS? MIT TEHETÜNK?
ÓVÁRI ANDREA – FEJLESZTŐPEDAGÓGUS ÍRÁSA
A baba fejlődésének rendkívül fontos része a mozgásfejlődés. Jelentősége nem csupán abból áll, hogy a gyermek ügyesedjen általuk. Az egyes mozgásformák megjelenése (fejemelés, fordulás, kúszás, mászás, felállás, járás) egymásra épülésük kapcsán fontos idegrendszeri kapcsolatokat építenek ki. Ezek a kapcsolatok segítik elő a két agyfélteke harmonikus együttműködését, segítik a két kéz összehangolt mozgását, a szem-kéz koordinációt, az izomtónus beállítódását, mely által képessé válik a gyermek törzsizmainak megtartása mellett végtagjait egymástól függetlenül koordinálni.
Az egyes mozgásformák megjelenésének sorrendje és ideje genetikailag kódolva van. A megjelenés viszonylag tág határokat enged meg, azonban 3 hónapnál hosszabb késés esetén célszerű a gyermeket szakembernek megmutatni.
fejemelés hason 1-2 hónap
fordulás 3-6 hónap
kúszás 6-9 hónap
mászás, felülés, 7-12 hónap
felállás 8-10 hónap
önálló járás 12-15 hónap
Az egyes mozgásformák felcserélődését is tapasztaljuk olykor, időnként semmi gondot nem okoz, ha például a gyermek előbb áll, mint mászik, azonban az esetek túlnyomó részében ennek izomtónusbeli probléma áll a hátterében, amit kezeltetni kell.
A kúszás a mozgásfejlődés jellemző és nagyon lényeges fázisa. Kúszás közben a gyermek mind a négy végtagját intenzíven használja az előre-jutás érdekében. Ez a legelső valódi helyváltoztató mozgása. Általa képes a tőle távolabb lévő tárgyakat elérni, megszerezni, környezetét aktívan felfedezni. Használata során az ellentétes kar-láb mozdulatokkal nagyon fontos idegrendszeri pályák automatizálódnak, elősegítve a két agyfélteke együttműködését.
Ennek a kétkezes manipulációban, a szem-és kéz mozgásainak hangolódásában hosszú távon pedig az olvasás-írás megtanulásában lesz jelentősége.
Nagyon fontos még kihangsúlyozni, hogy kúszás során a kisgyermek olyan izomcsoportokat használ, melyek a csípő és a gerinc stabil tartásában játszanak fontos szerepet. Ezeknek az izmoknak a megerősödése nélkül a gyermek állása instabil lesz, később egyensúlyi és mozgáskoordinációs problémák jelentkezhetnek, melyek majd részképesség zavarokhoz és az iskolaérettség késéséhez vezethetnek.
A kúszó mozdulat akkor szabályos, ha mind a négy végtag egyenlő mértékben vesz részt a mozgás kivitelezésében. Az azonos oldali végtagok ellentétes (hajlított-nyújtott) helyzetüket váltogatják. Normál esetben a gyermek előre halad. Abban az esetben, ha a gyermek egyik karját, vagy lábát, esetleg csak a karjait vagy csak a lábait használja a kúszás során, illetve az egész mozgásfejlődési fázist kihagyva a mászással próbálkozik, javaslom, legalább egy konzultáció erejéig forduljunk szakemberhez.
MILYEN KÖVETKEZMÉNYE VAN, HA A GYERMEK MOZGÁSFEJLŐDÉSÉNEK FOLYAMATÁBÓL
KIMARAD A KÚSZÁS? MIT TEHETÜNK?Amennyiben az elmaradás nem jelentős, vagy a babánk technikája csak kis mértékben tér el a „szabályos” megoldástól, próbálkozhatunk otthoni játékos fejlesztéssel is. Amikor gyakorlatozunk, mindenképpen figyeljünk arra, hogy a gyermek ne legyen fáradt, vagy beteg, és semmiképpen se terheljük túl. Alkalmanként 5-10 percet fordítsunk rá. A gyakorlás legyen játékos, ne feladatszerű.
Először is fektessük a babát a hátára, és ritmikus énekekkel, mondókákkal kísérve ellentétes hajlításokkal és nyújtásokkal mozgassuk át az izmait. A kúszáshoz elsősorban a felsőtest izmait kell megerősíteni. Ennek érdekében hasaltassuk a kicsit egy, a játékboltokban kapható felfújható baby-hengerre, és előre- hátra görgetve-döntögetve egyszer a tenyerei, másszor a térdei kerüljenek a talajra.
Néhány percnyi gyakorlás elegendő, ismételjük napjában többször! A kúszás ellentétes kar-láb mozdulatokkal történik, játékosan kezdeményezhetjük a nyúlást érdekes tárgyak felkínálásával. Amennyiben a kicsi nem igyekszik a lábaival is eltolni, magát, tenyerünkkel támasszuk be egyik talpát, hogy legyen honnan elrugaszkodnia.
A kúszás gyakorlásához viszonylag nagy tér szükséges - távolítsunk el minden olyan dolgot a gyermek közeléből, amire feltámaszkodhatna.
Ha bizonytalanok vagyunk gyermekünk fejlődésével kapcsolatban, elsősorban a gyermekorvostól és a védőnőtől kérjünk tanácsot.
Ők valószínűleg speciális szakemberhez fognak bennünket irányítani (Dévény-terapeota, konduktor, gyógypedagógus, gyógytornász, TSMT terapeota). Ezek a szakemberek főleg korai fejlesztőkben, alapítványoknál érhetők el.